nászúton a sógornőmmel

No es facil

No es facil

Február 8. - 15. nap

Trinidad - Cienfuegos

2015. április 12. - Imre Hauszknecht

Megint egy igazi kubai élménnyel leszünk gazdagabbak már kora reggel. Tegnap ugyanis a városban Dia és Nelli megbeszélték egy taxissal, hogy ma elvisz minket Cienfuegosba. A sofőr állította, hogy különböző méretű autók állnak a rendelkezésére, mi pedig kértük, hogy nagy autóval jöjjön, mert négy nagy táskánk van és még némi kézipoggyászunk is. Ő mutatott egy képet a kocsiról, és meg is egyeztek 32 CUC viteldíjban. No, ehhez képest ma reggel 9-kor beállít egy kis Toyota Yaris, benne a srác, akivel a lányok megegyeztek és egy másik sofőr. Amikor értetlenkedve közöljük, hogy kérem, mi nagy autót kértünk, ők nem értik, hogy miért problémázunk, a kocsi méretén. Sajnos az illusztrációként mutatott nagy fehér autó, éppen pont tegnap este romlott el. Mi ez ha nem a nagybetűs véletlen maga, kérdem én? De a srác állítja, hogy a Yaris tetejére 3 deszkából tákolt tetőcsomagtartóra ők simán fel tudják kötözni a 3 utazótáskánkat. Mivel mi továbbra is kötjük az ebet a karóhoz, a két helyi morcosan elviharzik a Toyotával, mondván, hogy 10 perc múlva visszajönnek. Kb. negyed óra múlva tényleg felbukkan az embererünk, egy újabb sofőrrel, aki egy akkora Peugeot-t vezet, amibe a csomagok és mi is beférünk. Az egyáltalán nem szimpatikus sofőr mogorván hajigálja a táskáinkat a csomagtartóba, majd közli, hogy a 35 CUC-ot a másfél órás út végén kéri majd. És ez lesz végül a "Point of no return": Mivel mi továbbra is a tegnap megegyezett árhoz ragaszkodunk, a közvetítő azért kiabál velünk, hogy mit problémázunk velük 3 CUC miatt. Nelli azon kérdésére, hogy ha nekünk nem probléma a 3 CUC, akkor nekik miért az, kipakolják a cuccainkat és elhajtanak. Nos igen, ilyen szemét egy fajta ez a magyar turista: akkora kocsit kér, amekkorát rendelt, és annyiért amennyiben megegyezett. Kb. 10 perc alatt találunk a városban egy megfelelő méretű másik taxit, és a kocsi sofőrje, Roberto kérdés nélkül elvisz minket 32-ért Cienfuegosba.

 dsc_0515.JPG

Cienfuegosba menet

Utazásunk utolsó állomásán Oscar-nál és Leticianál lakunk. A koloniál stílusú ház nagyon szépen be van rendezve, és házigazdáink nagyon vendégszeretőek. A ház ura beszél is angolul egy keveset, mi pedig nagyon otthon érezzük magunkat náluk.

Oscaréknál...

Cienfuegosnál turistabarátabb helyet nehéz találni a világon, már ami a tájékozódást illeti. A franciák alapította, gondosan tervezett város utcái, gyakorlatilag egy négyzetrácsot alkotnak: az észak-déli páros számú párhuzamos sugárutakat kelet-nyugati, páratlan számú utcák metszik. Így aztán, marha könnyű belőni, hol vagyunk, és merre megyünk. Be is vetjük magunkat délután a belvárosba egy kis felfedezésre. A város teljesen kihaltnak tűnik a széles utakon alig látni egy-egy autót vagy embert, olyan mint egy szellemváros. A belvárosban azért látni turistákat, sőt még magyarokba is belefutunk. Nem véletlen, hogy ennyi a nézelődő, hiszen a főtér körüli épületek meglehetősen impozánsak.

Séta a városban

A Teatro "Terry"-be be is nézünk, lévén ez az egyetlen hely ami nyitva van. A több mint 100 éves épület belülről is látványos, nem hiába áradozott róla nekünk Paco. Olykor egy-egy pillanatra úgy érzem, mintha egy múlt század eleji mississippi-i gőzhajón lennék...

Teatro "Terry"

Estébe hajló sétánkon sajnos megint fel kell tennünk magunknak a kérdést: Mit együnk? Szívesen csinálnánk magunknak néhány szendvicset, de nem csak arról van szó, hogy zárva vannak a boltok, mert ha nyitva lennének se tudnának mást venni, mint azt a lepkefogóháló sűrűségű kenyeret, amin hetek óta élünk. Kapunk végül egy tippet, ahol aránylag jó áron ehetünk az ételmérgezés alacsony kockázata mellett. Az étel tényleg rendben van, de amikor a számlát hozzák, látjuk, hogy különböző jogcímen különböző szolgáltatásokat akarnak kifizettetni velünk, és a valódi számla másfélszeresét követelik. Most értjük meg, miért zárták be az étterem ajtaját, amikor bejöttünk. A fenébe, szó szerint turistacsapdába estünk... Végül erős meggyőzőképességünk, és újabb turisták érkezésének köszönhetően sikerül szabadulnunk.

Otthon Oscar megmutatja titkos Mojito receptjét, és késő estig beszélgetünk vele, majd előhozza a nagy becsben tartott dominókészletét. Bevallom, bár hosszú évekkel ezelőtt beszippantott a társasjáték-hobbi, és bár közel 60 játékom van otthon, de soha sem dominóztam. Ezen hiányosságomat pótolandó, Oscar bevezet minket Kuba nemzeti játékának rejtelmeibe. Így végül kellemes társaságban, játszva ér véget az abszolút szélsőséges napunk.

dsc_0581.JPG

Dominó party

A bejegyzés trackback címe:

https://noesfacil.blog.hu/api/trackback/id/tr347360498

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása