nászúton a sógornőmmel

No es facil

No es facil

Január 27. - 3. nap

Havanna

2015. március 28. - Imre Hauszknecht

Szépen megszoktuk a helyi viszonyokat. Egyre többet és egyre jobban alszunk, megtaláltuk, és a mindennapjaink részévé váltak azok a helyek, ahol normális árakon jót lehet enni, továbbá már térkép nélkül is egész jól tájékozódunk a La Floridita (Hemingway egyik törzshelye, és a Daikiri koktél szülőháza), a Plaza de Armas, a Capitolio és a San Francisco de Asis között. Oké-oké, tisztában vagyok vele, hogy ez Havanna területének 1%-a.

 dsc_2077.JPG

A "La Floridita", ha már szóba jött

Emellett - hála Horváth János - Kubai retró c. könyvének - egészen jól értjük a kubai mindennapok néhány jellegzetes elemét, és nem vonjuk fel értetlenül a szemöldökünket minden egyes alkalommal:
- ha a kubai férfiak, mosolyogva spanyol megjegyzést tesznek a feleségeinkre,
- ha állandóan sorban álló kubaiakat látunk,
- ha vehemensen gesztikuláló kubaiakba botlunk,
- hogy a 3-as címletű peso nem átverés, hanem mindennapi valuta.stb.
A volt kubai magyar nagykövet könyve ugyanis nem egy útikönyv, hanem a kubai mindennapokat kifejezetten olvasmányosan bemutató írás. Szerintem kötelezővé is kellene tenni, minden idelátogató turista számára az olvasását, hogy csökkentse a kezdeti kultúrális döbbenetet. De azoknak is izgalmas olvasmány, akik nem terveznek utazást, csak érdeklődnek a szigetország iránt.
Egy dolog van, amiről nem olvastam, és borzasztóan zavar, mégpedig a férfiak állandó köpködése. Ki hetykén, ki durván, már-már tolakodóan, van aki csak mélán kicsorgatja, de mindenki köpköd. Nem tudom, hogy dohányt rágnak, vagy van a dolognak kultúrális vonzata, de ha Horváth János netán egy nap elolvassa ezt az útinaplót, remélem megírja nekem, ha tudja a választ.

p1250092.jpg

Havannai klisé, köpet nélkül

Szép helyeken járunk ma is. Némi alkudozás után átvitt minket egy taxi az öböl alatt futó alagúton a Castillo del Moroba. Bár nem volt cél, hogy régi autóval menjünk, sikerül egy vén Consult kifognunk, így kipipálhatjuk az öreg kocsival rajkodást is... A szeles időben egész nap el tudtam volna üldögélni a tenger partján az ágyúk tövében, nézve ahogy a tarajos türkizkék hullámok rendíthetetlenül ostromolják a világítótorony szikláját. Jó érzés, ahogy vízpermet hullik az arcomra, viszont kevéssé jó érzés, ahogy hirtelen átcsap a falon a hullám, és teljesen elázik a rövidnadrágom. Na, mégiscsak menjünk tovább...

dsc_2183.JPG

Ücsörgés a hullámverésben

Sétálunk még fenn a part tetején, majd megkérünk egy taxist, hozzon át minket a San Francisco de Asis-hoz. A templom körül egy-egy dekorált medve szimbolizálja a világ különböző országait. Kiderül, hogy az ágaskodó állatok a világbékét hirdetik a világ körüli útjukon kiállítás formájában, és most épp Kubában állomásoznak. Jó sokára találjuk meg a magyar mackót, nem csak azért, mert sokan vannak a medvék, hanem mert a magyar még jóindulattal sem tartalmaz semmi magyar jellegzetességet. Ja, de: piros, mint a paprika. Legalább túró rudit enne, vagy valami. Bezzeg a kubai mackónak szivar lóg a szájából és box bajnok öve van! A magyar medve leginkább az észak-koreai pajtására hasonlít, lévén mindkettőn főleg angyalokat látni. Csak mondom.

 p1270281.jpg

Egy angyali, magyar medve társaságában

De nem a medvékért jöttünk, hanem a Szent Ferenc templom tornyába akarunk felmászni. Szeretem a puritán, barokk kliséktől mentes templombelsőket, és a Szent Ferenc templom ilyen. Bár a színpaddá alakított szentélyből hallatszó kubai tánczene nem annyira illik ide, de a kerengő gyönyörű, a kilátás a toronyból pedig pazar. Megérte ennyit mászni.

dsc_2229.JPG

A kilátás. Én mondtam...

A délutáni sziesztánk elmarad, mert a casa particularunk tulaja telefújta rovarirtóval a lakást, így aztán alvás helyett sörivással pihenjük ki a korábbi fáradalmakat a közeli kávézóban. Este a Plaza de Armas-on alkuszunk a régiségkereskedők apróságaira. Van itt minden: Könyvek a forradalomról és kubai történelem nagyjairól, ezer éves helyi bakelit lemezek, plakátok, és régi kitűzők minden mennyiségben. Ez utóbbiak többségén Che Guevara ikonikus arca látható, no meg egyéb szocialista szimbólumok. A legérdekesebb közülük azonban egy minden bizonnyal forradalom előtti darab, amin a kubai és az amerikai zászló lobog barátilag, egymást keresztezve. Értékes kitűző, és tudja ezt az árus is, mert nem enged alkudni az árból, így beérem egy egyszerű kubai zászlót mintázóval.

dsc_1934.JPG

Régi holmik, kevés fény

Este hulla fáradtan zuhanunk az ágyba, ráadásul ma először meleg víz sincs. Elalvás előtt nem hagy nyugodni az a gondolat - figyelembe véve Obama decemberi bejelentését -, hogy már talán pár év múlva újra olyan kitűzőket fognak osztogatni az embereknek a szigeten, amin az USA zászlaja keresztezi a kubait. Úgy barátilag.

dsc_1922.JPG

Bónusz: alkonyi, borongós Plaza San Francisco de Asis

p1270278.jpg

Bónusz 2: A lépcső, ami sehonnan se indul és sehová sem vezet

A bejegyzés trackback címe:

https://noesfacil.blog.hu/api/trackback/id/tr677309414

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása