Leszámítva az émelyítő benzinszagot, továbbá azt, hogy a sofőrök néha felvesznek egy-egy cimbit az út mentén, és hogy kényesen kerüljük még az autópálya gondolatát is, az utazás békésen telik, csak egyetlen apró problémánk van: A buszon 15 °C van. Mindig. Éjjel-nappal. Ha megkéred a sofőröket, hogy ugyan éjszaka ne nyomassák az arcodba a légkondit, akkor ők az előírásokra hivatkozva nem tesznek ennek eleget. A dolog szépsége, hogy egyébként mindenki tudja, hogy a a Viazúlokon kifejezetten hideg van. Írják az útinaplókban, Paco is figyelmeztetett minket rá. Az állomáson is látszik, hogy mindenki vastag pulóverekben érkezik. Mi is felvettük a legmelegebb ruháinkat és a törölközőinkkel takarózunk éjszaka, Geri viszont még a többi utasnál is leleményesebb egy fokkal, ugyanis a nálunk hordott ipari mennyiségű, old school ragtapasszal leragasztja a fejünk fölötti fúvókákat, mivel elzárni azokat nem lehet. Ettől ugyan nem lesz melegebb, de legalább nem fújják 12 órán keresztül az arcunkba a hideget. Ennyi idő alatt tesszük meg ugyanis a két város közti 600 km-t és, reggel fél 8-ra érünk Trinidadba.

Trinidadi buszpályaudvar

A reggelink és némi pihenés után vetjük bele magunkat a városba. Trinidad és környéke az UNESCO világörökség része. Mindenki szerint ez a kisváros Kuba legszebb települése... Számomra viszont kicsit csalódás. Olyan az egész, mintha egy kifejezetten az utcán hömpölygő turistaáradat számára épített díszletben járnék. Míg Viñalesben láttam dolgozni járó embereket, itt tényleg csak a minket kiszolgáló statisztákba botlok, és persze turistákba, rengeteg turistába. Csak most döbbenek rá, hogy Santiago-ban milyen kevés külföldit láttunk, ami nem csoda, hiszen a jó 800 km-ra van Havannától. Santiagohoz képest óriási a kontraszt.

Körbesétálunk Trinidad belvárosának kövezett utcáin és a főterén, és nem vitatom, a belváros házai gyönyörűek, de az egész olyan, mint egy kirakat, és pont azt "hangulatosságot" nem tudom tetten érni, amiről mindenki áradozott. Az sem segít sokat, hogy nem tudom nem észrevenni, hogy a ló- és kutyaürülék csak főtér és annak 50 méteres körzetében van összeszedve. Hiába vagyok itt lassan két hete, ez a fajta igénytelenség még mindig nagyon bosszant.

Séta Trinidadban

Városnéző túránkat egy nagyon hangulatos étteremben elköltött vacsorával zárjuk. Hazafelé pedig végre - ittlétünk alatt először - az utcán dominózó helyiekbe botlunk. Ahhoz képest, hogy minden útikönyv szerint, ez a kubai mindennapok egyik legjellegzetesebb képe, utazásunk eddigi 12 napján egyszer sem találkoztunk önfeledten játszó kubaiakkal...

Nem csak hangulatos, finom is...