Az elmúlt napok rohanása után úgy döntünk, hogy ma pihenünk egy kicsit, és Viñales úgy tűnik alkalmas is erre. A település ugyanis tökéletes ellentéte Havannának. A fővárostól nyugatra Pinar del Rio tartomány közepén fekszik ez a község, amely az útikönyvünk szerint a nyugalom és a csend szigete. Üzenem a Lonely Planet szerkesztőinek, hogy a minden reggel 5:30-kor az induló Zilek hangjára ébredni nem feltétlenül pihentető, de egyébként tényleg kellemes hely Viñales.

Itt lakunk

A hegyek közé ékelt településről lerí, hogy kedvelt turistaközpont. A házak java ugyanis szépen fel van újítva, bár nagyjából minden második ház hivatalos Casa. Talán az emberek is gazdagabbak itt valamivel. Ezt a következtetésemet a faluban látható rengeteg (elektromos) robogóból vontam le, és nem egy reprezentatív felmérésről van szó, szóval simán lehet, hogy tévedek. Bár sok a turista, velük együtt sincs azonban akkora zsúfoltság, mint a fővárosban. A levegő is tisztább, hacsak nem egy Zetor mögött sétálsz...

Hegyek között

Délután sikerül kialkudnunk egy taxit ráadásul egy angolul beszélő sofőrrel, és elvitetjük magunkat az Indián barlangba, amiben a félrevezető név ellenére sem laktak soha indiánok. A cseppkőbarlangban némi séta után motorcsónakkal folytatjuk utunkat a barlang folyójában. A látvány nagyon szép. de kicsit megint az az érzésünk, hogy úgy hajtanak végig minket az egyébként gyönyörű cseppkövek között, hogy a végén bőven maradjon időnk szuveníreket vásárolni és - a szigeten a legjobb - koktélokat iszogatni. Azt hiszem, a szocialista Kuba lakói a legnagyobb kapitalisták, ha rólunk, turistákról van szó.

A cseppkőbarlang és környéke

Valamiért furcsa itt lenni Viñalesben, de két napig nem jöttem rá mi az, csak most: Havannában volt egy saját lakásunk, azt ettünk és tettünk, amit és akkor, amikor akartunk. Itt most a háziak főznek ránk, egy fedél alatt élünk velük, és folyton beléjük botlunk. Talán ez kevéssé lenne probléma, ha bármelyikünk is tudna spanyolul vagy közülük angolul, de így sajnos kicsit a saját szobáinkba szorulunk. A hegyek mögött lenyugvó nap fénye viszont káprázatos, és szinte mindenért kárpótol. Eszembe is jutnak pécsi kollégáim, akik ritkán hagyják ki a 6. emeleti irodánk ablakából a naplementéket. Srácok, ezt látnotok kellene!

Naplemente