Ma délelőtt elmegyünk a helyi botanikuskertbe, amit a túravezetőnk nagyszülei alapítottak. A fák árnyéka kitűnő menedéket ad a hét ágra tűző nap elől. A srác egész jól beszél angolul, de lusta hozzá, inkább a velünk együtt bandukoló izraeli párnak mesél spanyolul, aki lelkesen fordítanak nekünk. A növények egy része otthon is megtalálható szüleim és anyósom cserepeiben, de látunk itt igazi kakaófát, hámlóbőrű turistafát, mandarin- és narancsfát is. Az egyik fa tetején kondor keselyű üldögél, egy kalitkában pedig papagájt találunk, a végén megkóstolhatom a helyben érett kókusz fehér húsát is.
Séta a botanikus kertben
Az El Olivoban elköltött ebéd előtt és után még Viñalesben sétálgatunk, mert eddig főleg a környékét néztük meg. Felfedezzük kicsit a községet is ahol lakunk, és közben leszervezzük a holnapi taxinkat is, hogy tovább utazhassunk.
Séta a faluban
Délután sikerül feloldanom egy kellemetlen problémát is. Két nappal ezelőtt kimosattuk a háziakkal a holmijainkat, és amikor megkaptuk a száraz ruhákat, összesen két alsónadrágot kaptam vissza. Mivel nem vagyok igénytelen, és számolni is nagyon sok évig tanultam, pontosan tudom, hogy lehetetlen, hogy 6 nap alatt csak két gatyát használtam el. Sajnos a spanyol nyelvtudásom leginkább egy Michael Flatley előadásra hasonlít kívülről, így hiába lobogtattam napokig a visszakapott gatyákat jelezvén, hogy keresem a többit, Ysbell, a fiatal házigazdánk nem érti, vagy nem akarja megérteni mit szeretnék. Ma viszont végre felbukkan Yusy, Ysbell anyja, aki egy szobából kihozza a maradék alsónadrágjaimat. Az örömöm felhőtlen. Valami ilyesmit érezhetett Fidel, amikor bevonult Havannába, csak ő valószínűleg a kubai zászlót lobogtatta a feje fölött, nem az alsógatyáját...
Dia tervez, Nelli olvas, én meg nem tudom hova lettek az alsónadrágok...
Íme az utolsó naplemente itt Vinalesben, aztán holnap irány vissza Havannába, majd repülünk Santiagoba.
Utolsó hegyek mögötti naplemente
