A délelőtt belvárosi sétával indul, pénzváltással, kép-, jegy- és bevásárlással körítve. Már-már egészen megkedveltük a várost. Továbbra is úgy érzem, hogy a város hangulata - amiről mindenki áradozott -megrendezett, de ettől még kellemes, szép hely.
Kutya a tetőn...
Első nap kihagytuk, de most Diával bemegyünk a zárdatemplomba, ami ma már a Banditák Elleni Harc Nemzeti Múzeuma. Mily meglepő. A kiállítás kevéssé vonz, de fel fel akarok mászni az épület tornyába, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a tengerre és Sierra de Escambray hegyeire. Lenyűgöző a látvány, valószínűleg a képeim a felét sem adják vissza. Terveztük továbbá, hogy kiruccanunk a cukormalmok völgyébe, de ez megint "no es fácil": A vonat ugyanis legnagyobb bánatomra lerobbant a taxi meg rohan, így a délutánt újra a Playa Ancón-on töltjük. Most kevéssé kalandos az utunk a strandra és vissza, mint tegnap volt, az öreg Plymouth - Toyota Yaris műszerfallal(!) - kitart alattunk végig.
Séta és kilátás
A turistákon kívül több helyit is látni a parton, és nem tudom nem észrevenni, hogy a helyi lányok és nők nagy többsége kortól függetlenül kifejezetten hasas. Nem akarok ezzel senkit megbántani, de egyszerűen nem tudok rájönni, hogy ez miért van így? Hiszen az utca tele van zöldséggel, gyümölccsel. Minden sarkon van árus a kordéja tele ananásszal, paradicsommal, banánnal, salátával stb. Ráadásul ezek nem is drágák (1 Peso ~ 15 Ft egy banán vagy paradicsom). Tehát a kalóriaszegény ételek bőven elérhetőek a helyiek számára. Az egyetlen szembeötlő magyarázat a torta lehet. Az utca tele van tortákkal. Ott van az emberek kezében a járdán, a motorosok ölében, a kocsik anyósülésén. Nem tudok úgy végigmenni egy kubai utcán, hogy ne botlanék két-három tortahordóba. Számtalan kis cukrászdát taláni itt-ott a városokban, amelyek reggeli kínálata délutánra teljesen kiürül. Nem tudom, hogy mi ez a sütiimádat, de úgy tűnik a kubaiak igazán édesszájúak, és gondolom a csokoládék teljes hiányát a boltok polcain a tortákkal kompenzálják.
Már harmadik este eszünk a Cubita-ban, de ma este csalódást okoznak. Olyan lassan hozzák ki az ételeket (2 óra a rendelés után), hogy gyakorlatilag nem is vagyunk éhesek. Többen már az étel megérkezése előtt távoznak, mert nem győzik kivárni. A Cubita sem tökéletes, és valószínűleg rólunk is ezt gondolja az étterem, miután európai módra legalább egy elnézést, esetleg egy kis kedvezményt várnánk, és ezen véleményünknek hangot is adunk. Elnézést végül nem kérnek... A vacsora után még játszunk kicsit, aztán pakolunk, mert holnap indulunk utazásunk utolsó állomására, Cienfuegosba. Ez a város állítólag egészen más, mint amit eddig Kubában láttunk. Kíváncsian várom.
Las Vegas Trinidadaban
