Eljött a búcsú napja, nem sok mindenről írhatok ma már. Egy gyors reggelire beugrunk még a Café Santo Domingo-ba, ahol az első napokban is többször megfordultunk. Így aztán a kávézó sárga falaival foglaljuk keretbe utazásunkat. Mivel reggeli előtt már lefixáltuk a taxinkat. nem maradt más hátra mint a pakolás.

Café Santo Domingo

19 nap után nem csak a holmijainkat nehéz összeszedni, a gondolataim épp úgy szanaszét hevernek mint a ruhák és a szuvenírek. A tegnap este után pedig egyáltalán nem egyszerű összeszedelőzködni. Várom, hogy végre hazaérjek, de minden érzést és élményt, legyen az kellenes vagy kellemetlen magammal akarok vinni, és csak remélhetem, hogy a naplómba épp úgy be tudtam csomagolni ezt a 19 napot, mint a pólóimba csavart rumosüvegeket és szivarokat.

Egy gyors ebéd után megérkezik a taxink, úgyhogy ideje elszámolni szállásadóinkkal. Sajnos ez is egy kellemetlen emlék marad. A boszorkány, aki mindig úgy szorongat egy szál cigit a kezében, mintha a varázspálcája lenne, nem elégszik meg a az 50 CUC-cal. Hiába egyezett meg Oscarral tegnap előtt 25 CUC-banszobáknént, most 30 CUC-ot kér. Hogy miért? A magyarázat egyszerű: Lehet, hogy vidéken 25 CUC-ért meg lehet szállni, de Havannában minden szállás 30 CUC. Ennyi. Valószínűleg, ha perfekt lennék spanyolból is nehezemre esne elmagyarázni, hogy mit jelent az árszínvonal a szolgáltatás minőségének függvényében egy olyan országban, ahol ugyan az a termék az ország összes boltjában ugyan annyiba kerül. Nem próbálkozom. Megegyeztünk tegnap, ezért odaadom az 50 CUC-ot és kihúzom a bőröndöm az ajtón...

A reptéren az online becsekkolás ellenére is még legalább két órát kell sorokban állnunk, mire felszállhatunk a gépünkre. Fél órás késéssel végül ott állunk a kifutó elején. Érzem, ahogy a hajtóművek ereje beleprésel az ülésbe. Ahogy elemelkedünk, látom, ahogy magunk mögött hagyjuk a szigetet, és tudom, hogy már nem csak öt kifejezés  jut eszembe - Che Guevara, rum, szivar, zene, Fidel - ha Kubára gondolok...

(Itt a napló vége, amit a repülőúton haza fejeztem be. Érdekes volt két hónap távlatából napról-napra újraélni az utazásunkat, és látni, hogy alakult a véleményem. Néhány nap múlva írok még pár összefoglaló gondolatot. Azzal a bejegyzéssel fejeződik majd be a blog.)