Búcsúnk Viñales-től sajnos borongósra sikeredik. Ysbel-t kifejezetten megkedveltük az itt töltött napok alatt, de a számlánk rendezése nem megy zökkenőmentesen. A megegyezett áron felül különböző plusz sorok jelennek meg a számlánkon, mint a vacsorához felszolgált víz, illetve egy 20 CUC-os (kb. 6000 Ft) tétel azért a mosásért, amiből a holmim egy részét csak többszöri kérésre kaptam vissza. Udvariasan jelezzük, hogy méltánytalannak érezzük a felszámolt tételek árát, Ysbel pedig nem kötözködik, és kapásból elfogadja az általunk reálisnak tartott összeget... Kicsit keserű szájízzel hagyjuk magunk mögött Viñales-t.

Úton

Taxival megyünk Havannába, mert nem sokkal kerül többe mint a busz, cserébe hozzánk igazodva indul, és egyenesen a reptérre visz. Az utazás alig két és fél óra az autópályán, és mivel a múltkor igen szűken írtam róluk, most pótlom ezt. Szóval a magyar autópályákhoz hasonlóan itt is főleg kétszer-két sávról van szó, amit középen szalagkorlát helyett csak egy kicsit megemelt, bokrokkal tűzdelt padka választ ketté. Viszont a kubaiak kicsit szabadabban értelmezik magát a fogalmat. A kamionokon, autókon, buszokon kívül épp úgy felbukkannak ló vontatta kordék, biciklik és gyalogosok is. Igaz, főleg a leállósávon közlekednek, de gyakran szemben. Ennél kicsit zavaróbb, amikor olykor-olykor egy bringás vagy lovas szeli keresztbe az el nem kerített pályát, és épp ezért érzem kicsit meredeknek, hogy a sofőrünk 120 km/h-s sebességnél is vígan sms-ezik. Stopposból több van mint járműből, és nem feltétlenül pályázik mindenki ingyen fuvarra, vannak többen, akik bankókat lobogtatnak a kezükben a hüvelykujj feltartása helyett, így jelezvén, nem csak irgalmas szamaritánusok segítségét fogadják el.

Felvett stopposok és lógázolás nélkül jutunk el a belföldi járatok termináljára, és itt következik a hideg zuhany. Gépünk 5 órás késéssel indul csak másfél órás útjára. Nem tudom milyen típusú repülővel utazunk majd, de bízom benne, hogy nem most tákolják össze. Megfogalmazódik bennem a hírhedt magyar mondás kubai megfelelője: "Kis gép kis késés, nagy gép nagy késés." Szóval van 8 órányi reptéren töltendő időnk. Ahhoz képest, hogy majd kétszer annyi a reptéri munkatárs, mint az utazóvendég, a terminálon láthatóan nem sikerült egy pár napja felsöpörni. Mondjuk ez különösebben nem lep meg, mert ez az eddigi szállásainkra sem volt jellemző.

Geri arckifejezése árulkodó...

Azt hiszem, ez a nap utazásunk mélypontja. Hiába olvasunk, nézünk filmet, beszélgetünk, és iszunk nagyobb mennyiségű rum-kólát, a várakozással járó stressz felőrli az idegeket. Az sem javítja a hangulatunkat, hogy Geri emésztése időközben felmondta szolgálatot, és félóránként rohan a mellékhelységre. A lányok idegesek, mert az ő gyomruk sem jó, vagy azért nem jó a gyomruk mert idegesek. Így amikor megannyi üldögélés, sorban állás és idegeskedés után végre odajutunk, hogy feladhatjuk a bőröndjeinket a gépre már-már azt fontolgatjuk, hogy hagyjuk az egészet a fenébe, és nem repülünk Santiagoba. Végül győz a józan ész, és még 2 és fél órányi várakozás után végre felszáll a gépünk. Ha más pozitívum nem is lesz ebben a napban, azt elmondhatom, hogy először repülök Antonov géppel.

Godotra Antonovra várva

Sajnos Geri a gépen még rosszabbul lesz, így nem tudunk őszintén örülni az '57-es Pontiac-nak, amit a szállásadónk elénk küldött. Első utunk ezért rögtön a turistakórházba vezet. Amíg a sógoromat megvizsgálják, Dia és én kint maradunk Rolyval a kocsinál. A nálunk csak néhány évvel idősebb helyi fiú egész jól beszél angolul, ahhoz képest, hogy tudása javát a turistáktól vette fel, ráadásul meglehetősen közlékeny is. Beszélgetünk a fekete kocsiról, ami valójában a nagyapjáé és ő csak a taxizáshoz használja. Büszkén mutatja meg az eredeti 6 cilinderes motort, és azt javasolja jól nézzük meg, mert hamarosan egy Kia motorra cseréli, ugyanis ezzel már sok a macera, ráadásul 16 litert eszik százon, az üzemanyag literára pedig 1.2 CUC (~350 Ft). Azt is megosztja velünk, hogy szerinte kubai embernek Lada vagy régi amerikai kocsi való, mert ezekhez van alkatrész, és helyre lehet őket kalapálni. Ha egy új Peugeot elromlik, mihez kezdenek vele? Ő egyébként is szereti bütykölni az autókat, mert autószerelést oktatott sokáig, de jobban keres taxisként, ráadásul egy csomó embert megismer a munkáján keresztül. A Baseball és a magyar élsportok kivesézése után szót ejtünk a politikáról is. Roli szerint sokat javult a helyzet Raúl hatalomra kerülése óta, hiszen rengeteg privát vállalkozás nyílhatott a gazdasági reformok bevezetésével. Azonban hosszú távon nem látja a nagyobb változások lehetőségét. Szerinte Obama blokádbontási szándéka kimerül majd abban, hogy rengeteg turista jöhet ide az USA-ból, ami azért rengeteg bevételt jelenthet nekik. Roly jó kedélyű, és sokat nevet. Arra kérdésemre, hogy vajon minden kubai ennyire laza-e, csak ennyit válaszol: "Kubában mindenki nyugodt. Azok a kubaiak, akik nem nyugodtak már Miamiban vannak."

Godotra Gerire várva

Geriről kiderül, hogy a problémája nem bakteriális, csak - vélhetően - nem volt felforralva rendesen a tea és kávé vizünk Viñalesben, és ez őt érintette a legcudarabbul. Kapunk egy-két USA-ból importált csodaszert, és mindannyiunknak pár nap diétát javasolnak. Így végül, délután 5 helyett este 11-re érünk a szállásunkra. De hát miért panaszkodok. Hiszen ideértünk, nem?