Azt hiszem az egész elsősorban Bartusz-Dobosi László "hibája". Elsősorban. Valamikor 2003 elején 4-es és 5-ös között vesztegeltem a Történelem fakultáción. Mikor egy napos, de hideg kora délután megkérdeztem Bartuszt, hogy mit tehetnék az eset pozitív elbírálása érdekben, ő egy XX. századi történelem témájú néhány gépelt oldalas beadandót javasolt. Bartusznak egyébként mindig gépelve kellett leadnunk a beadandókat, ami akkoriban még nem volt magától értetődő, és mi nagyon nehezményeztünk. De ő azt hajtogatta, hogy az egyetemen ezért, még nagyon hálásak leszünk neki. És igaza lett. Egy-két héttel korábban hallottam életemben először Che Guevara nevét, és mivel fogalmam sem volt ki az, ezért csak okosan bólogattam, hogy ne tűnjek tájékozatlannak az évfolyamtársaim között zajló beszélgetésben. Így esett a beadandóm témaválasztás a Commandante-ra. Ekkor olvastam először a forradalomról, Castroról és perszer Ernesto Guevararól, és rögtön magába szippantott a különös, titokzatos sziget és az örökifjú forradalmár figurája.
2013 júliusában a sógornőm az orfűi tó partján felvetette, hogy lenne-e kedvünk Kubába menni. Bár az elmúlt 10 évben helyére került a Che Guevararól alkotott képem, a Kuba iránti vágyam viszont, mindvégig ott szunnyadt a lelkem mélyén, így én rögtön rávágtam, hogy menjünk. Ebből kifolyólag egyértelműen Nelli a másik "hibás". Kitaláltuk, hogy valamikor 2015 telén lenne érdeme mennünk, és mivel ez aránylag közel esik az esküvőnkhöz, legyen ez Dia és az én nászutam is.
Az utazás gondolata, mint eldöntött tény élt bennünk, de nem foglalkoztunk vele jó sokáig. Aztán 2014 nyarán megvettük a repjegyeket, oda-vissza, és akkor tudatosult bennünk: Igen, tényleg elmegyünk Kubába. 2014. végén ezért szállásokat kerestünk és utitervet készítettünk. Megpróbáltunk minél több mindent besűríteni az utazás 3 hetébe, de végül be kellett látnunk, hogy ez tarthatatlanul sok. Így végül úgy döntöttünk, hogy Havanna, Vinales, Santiago De Cuba, Trinidad és Cienfuegos településeket és azok környékeit látogatjuk meg.
A szállást és utazást teljesen magunk szerveztük, nem vettük igénybe utazási irodák segítségét, nem volt idegenvezetőnk, és nem hotelekben, hanem úgynevezett casa particular-okban szálltunk meg, amit legjobban a falusi turizmus vendéglátó-rendszeréhez lehet hasonlítani, azaz általában a házak, laskások egy-egy vendégszobáiban szálltunk meg egy fedél alatt a háziakkal.
Az út folyamán régi tabletemen vezettem az útinaplót "heroikus módban" azaz végig a képernyőn gépeltem. Ez majdnem annyi időbe került, mint amennyit az élmények megszerzésével töltöttem. De azt hiszem megérte... Az iromány letisztázott változatában merülhet el a kedves olvasó, aki részt vesz ebben a 19 napos virtuális kalandban.
Mit is írhatnék még? Köszi Bartusz, köszi Nelli, nélkületek ez az utazás sosem valósult volna meg...
