Reggel megáll Oscarék előtt egy taxi. Kiderül, hogy a tegnap leegyeztetett taxink jött, amivel holnap akarunk Havannába menni. Épp amikor kezdenénk bevetni Michael Flatley-s spanyol tudásunkat, hogy elmagyarázzuk a tévedést, kiderül, hogy pánikra semmi ok, a sofőr csak elhozta megmutatni az autót, megfelel-e nelkünk? Áll lehull, ilyet se nagyon tapasztaltunk még Kubában, de nagyon hálásak vagyunk, és az autó is megfelel. Klassz!
Nem sokkal később újabb taxi érkezik. Ramón a mindig jó kedvű, tegnap megismert sofőrünk jön értünk barna Ladájával, amivel levisz minket a közeli Rancho Luna partra. Az idő kicsit szeles, de süt a nap, levezetésnek épp megfelel a mai nap, hogy hazautazásunk, és a magyar február előtt még egy kicsit barnulhassunk. Na, nem mintha olyan sok minden látszana rajtam.
A kellemes strandolás után, délután jön értünk Ramón, időben. Bár egy szót sem tudunk egymással váltani, de annyira közvetlen, hogy megengedi a Lada mániás Gerinek, hogy vezesse a kocsit egy darabig a visszafelé úton. Bár nem fixáltuk le előre, hazafelé megkérjük Ramón-t, hogy vigyen el minket a Palacio de Valle-hoz, mivel ez bőven kívül esik a sétatávon. Nem bántuk meg a kis kitérőt. Valószínűleg ez az a legszebb épület, amit ezidáig Kubában láttunk, a tetejéről pedig pazar kilátás nyílik az öbölre és a városra egyaránt
Palacio de Valle
Utolsó esténket töltjük Oscarékkal. Nagyon megkedveltük a közvetlen családot az itt töltött napok alatt, ezért a táskánkban lapuló táblacsokinkat nekik ajándékozzuk. Megvallom őszintén, én így embereket még nem láttam örülni csokinak. Elszégyellem magam, ha belegondolok, hogy otthon hány táblányi áll a fiókban, amit ezért vagy azért nem eszek meg. A vacsora után újra előkerül a dominó, és felbukkan Oscar idősebb lányának barátja, Carel is. Ő egyébként angol szakos egyetemi hallgató, nem csoda hát, hogy vele elég jól szót tudnk érteni. Látva Oscar játékszeretetét és felbuzdulva Carel angoltudásán előveszem Las Vegas című társasjátékomat, és megtanítom Carelnek és Oscarnak. Így végül hosszas játékba nyúlik utolsó cienfuegosi esténk...