nászúton a sógornőmmel

No es facil

No es facil

Február 3. - 10. nap

Santiago de Cuba

2015. április 07. - Imre Hauszknecht

Santiagoban otthonosan érezzük magunkat. Itteni szállásadónk, Norka ugyanis a santiagoi egyetem építészet professzora, és ez meg is látszik a saját tervezésű háza kialakításán és berendezésén. Egy darabka Nyugat-Európa: szolid és stílusos. A reggeli is a legjobb és a legbőségesebb, amit eddig Kubában ettünk, ráadásul van egy papagája: Paco.

p2030576.JPG

Paco, a papagáj, Dia, a feleségem

Norkánál lakik egy másik Paco is, aki spanyol és a sevillai egyetem idősödő építészet professzora. Az év egy részében Spanyolországban él, de több hónapot tölt minden évben Kubában, lévén jó pár restaurációs projektet vezet a sziget különböző városaiban. Sokat tartózkodik Olaszországban is és beutazta már Európát keresztbe- kasul. Igazi világpolgár, aki elismerően beszél magyar borokról, és megrendítően a kínai építészeti problémákról. Beszélgetünk vele irodalomról, az EU gondjairól és persze Kubáról. Mesél a sziget sok évszázados gazdagságáról, és a revolución kártéteményéről. Amikor a jövőről kérdezem, akkor magabiztosan állítja, hogy a rezsim marad, de a gazdaság nyitni fog: A gazdasági változásokat ugyanis könnyebb keresztül vinni, mint a politikaiakat. Kuba ugyanis sziget, sokkal könnyebben hermetizálható. Nincs szomszédja, nincs tranzitforgalma, ide csak az jön, aki tényleg ide akar jönni, pontosabban az, akit beengednek. Ide nehezebben fúj be a Scorpions által is megénekelt "változás szele". A szocialista, gazdasági helyzet, viszont nem tartható már fenn sokáig: "Az emberek úgy tesznek mintha dolgoznának, az állam úgy tesz mintha fizetne" mondja Paco és ez nem maradhat már így tovább. Úgy érzem, ez a remekül eltalált gondolat tökéletesen összefoglalja a kubai mindennapokat.

dsc_0247.JPG

Reggeli Pacoval

A város Roly szerint most nagyon kellemes klímájú, a nyári 40-42 fok és a magas páratartalom viszont gyakran neki is sok. Nos, nekünk ez a kellemes 34°C is kihívás. Santiago igazi karibi város, dimbes-dombos belvárossal és állítólag a havannainál is őrültebb forgalommal, de tagadhatatlanul kubai utcaképekkel: A katedrálist éppen felújítják, a Bacardi múzeum meg simán zárva. Ezen persze nem lepődünk meg. Ugyanakkor a szépen felújított Velazques igazán látványosan mutatja be a XVII. századi városalapító mindennapjait. A korabeli bútorokkal és tárgyakkal berendezett két szintes épületben egy melankolikus tekintetű Pizzaro portré is helyet kapott, én pedig nem tudom eldönteni, hogy a rengeteg turistát unja, vagy csak egyszerűen megbánta már, amit a spanyol korona nevében tett az újvilággal. Borús ábrázatához hang nem társul, így a kérdés megválaszolatlan marad... A belvárosi séta után elbandukolunk a Moncada laktanyához is, hogy lássuk, honnan indult az azóta is tartó és sosem lankadó forradalom. Az iskola és múzeumként egyaránt működő épület szépen fel van újítva, és csak néhány golyónyom látható a falakon. Gyanítom az '53-as, kevéssé sikeres fideli támadás nyomai, vagy reprodukciói. "A propaganda már csak ilyen, mindig éber, sosem pihen" ... Ezt most találtam ki.

Belvárosi séta

A nap erősen éget, ezért hazamenekülünk. A délután fennmaradó része siestával, beszélgetéssel és társasozással telik. A fél világon keresztülcipeltem Santiago de Cuba c. játékomat, hogy itt Santiago de Cuba-ban játszhassak vele. Megszállottság lenne? Határeset. Az viszont biztos, hogy a "Santiago de Cuba-ban Santiago de Cuba-t játszók és közben Santiago de Cuba rumot kortyolgatók Klubja" meglehetősen kevés tagot számlál.

p2040630.JPG

Santiago de Cuba Santiago de Cuba-ban

Norkánál a vacsi is szenzációs. Az esti rumozásnál pedig azt is megtudom, hogy egy frissen bontott rum első kortyait a padlóra kel önteni - még a repülőkön is - mert az a szenteké. Csak hüledezek, de inkább nem mondom el Paconak, hogy ittlétünk alatt hányszor sértettük már meg a szenteket. Kiderül az is, hogy a "Veszett több is Mohácsnál!" mondásnak van egy spanyol megfelelője a "Veszett több is Kubában!". Ez is azt hivatott bizonyítani, hogy a spanyoloknak a mai napig mennyire fáj Kuba elvesztése.dsc_0302.JPG

Csirkekrémleves

Este bemegyünk még a városba, hogy élő kubai zenére táncoljunk. Bár a zene remek, a hely tele van az asztaloknál ücsörgő turistákkal, akik ahelyett, hogy táncolnának, sörözgetve bámulják a zenekart. Ha már nem táncolhatunk, akkor legalább a zenekar körül tekergő, dekorációs táncospárt szeretném megnézni, de sajnos ezt sem látom "élőben", mert az első sorban álló nagydarab német úriember kitakarja a teljes látványt. "Szerencsémre" a kezében lévő kameraként szolgáló iPad kijelzőjén kitűnően nyomon tudom követni a táncot. Bosszantó. Végül nem is esz a buliból semmi, így éjfél körül hazamegyünk.

A bejegyzés trackback címe:

https://noesfacil.blog.hu/api/trackback/id/tr277335738

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nennial 2015.04.07. 17:54:50

Azt elfelejtetted megírni, hogy milyen profi spanyollal rendeltem Neked Bucanero-t a Casa de la Trova-ban a salsa esten :)

kicsu · http://gergomegkicsu.blogspot.hu/ 2015.04.10. 22:29:01

de miért van fólia a reggeliteken?

Imre Hauszknecht 2015.04.11. 13:22:41

@kicsu: Hogy ne szálljanak rá a legyek, itt a belső teraszon,
süti beállítások módosítása